Kedves Olvasók!
Elérkeztünk ide, a történet végére. És, mit ne mondjak, már-már szégyellni való, mennyire rövid lett ez a fejezet. De vigasztaljon a tudat; lezárhatjuk magunkban ezt a rövid sztorit.
Igazából az elejétől kezdve így terveztem; ez nem egy világot megváltó történet lesz, hanem csak valami, ami kicsit kizökkenti az olvasót a stresszes mindennapokból. Valami, amit miközben olvasol megnyugodsz és csak élvezed a sorokat. Valami, amiben kiélhetem rajongásomat a One Direction és Zerrie iránt. Valami, amit nem olvasnak sokan, de akik igen, azoknak az arcukra mosoly kerül. Ezt szerettem volna elérni. Sikerült? Ez már nem rajtam múlik.
Igazából az elejétől kezdve így terveztem; ez nem egy világot megváltó történet lesz, hanem csak valami, ami kicsit kizökkenti az olvasót a stresszes mindennapokból. Valami, amit miközben olvasol megnyugodsz és csak élvezed a sorokat. Valami, amiben kiélhetem rajongásomat a One Direction és Zerrie iránt. Valami, amit nem olvasnak sokan, de akik igen, azoknak az arcukra mosoly kerül. Ezt szerettem volna elérni. Sikerült? Ez már nem rajtam múlik.
SZERETNÉK MEGKÉRNI MINDEN EGYES IDETÉVEDŐT, HOGY AKI EZT A RÉSZT ELOLVASSA, ÍRJON HOZZÁSZÓLÁST! AZ IS, AKI EDDIG NEM TETTE ÉS AZ IS, AKI IGEN! EZ NEKEM FONTOS LENNE! KÖSZÖNÖM!
KELLEMES OLVASÁST KÍVÁNOK,
Danielle Cobbler
VOLTAM, VAGYOK, LESZEK
---------------------------------------------------------------------------------------------------------PERRIE
–
Valami baj van? – kérdezte aggódó hangnemben Zayn, amikor már
otthon ültünk az ágyunkon.
–
Öhmm... – elmondjam? Ne mondjam? Áhh, egye fene! –
Én csak szeretnék veled...
megbeszélni... valami... khmm... – köszörültem meg a torkom –
valami fontosat.
–
Figyelek.
–
Először is –
tördeltem az ujjaimat –, légy szíves,
ne utálj! – mielőtt bármit mondhatott volna
ezzel kapcsolatban, felálltam és körbe-körbe járkálva a
szobában, belekezdtem. – Szóval, nem is olyan rég’ kaptam egy
e-mailt. Bizonyos... Maya Dolites-től – nem, annyira azét nem
voltam bátor, hogy az arcára pillantsak, és megtudjam, mit vált
ki belőle ez a név. Mindent a maga idejében. – De
nem is ő a lényeg, hanem maga a levél tartalma. Legalábbis azt
hiszem...
–
Nem értem, mire
akarsz kilyukadni – ráncolta a szemöldökét Zayn.
– Ő
olyan... öhm, rossz dolgokat írt nekem. Olyan dolgokat állított,
amiket én nem nagyon akartam neki elhinni, de... – szipogtam.
Zayn felállt az ágyról és elém sétált.
Letörölte az éppen kigördülő könnycseppemet, aztán
összekulcsolta a kezünket.
–
Rólam is szó
esett, ugye? – kezdte megérteni a dolgot. Csak bólintottam egyet,
aztán a vállára hajtottam a fejemet és ott sírdogáltam tovább.
–
Én annyira
sajnálom... – kezdtem volna szabadkozni, de még mielőtt
folytattam volna, Zayn közbe vágott.
–
Van rá esély, hogy
láthassam ezt az e-mailt? – kérdezte. Oh,
ne. Csak ezt ne akarná! Nem is tudom, miért,
de nem akartam, hogy ő is elolvassa ezt a bizonyos üzenetet. Ennek
ellenére elővettem a telefonomat és beléptem az e-mailek
alkalmazásba. Megkerestem a sok közül és Zayn kezébe nyomtam.