2014. november 22., szombat

Írói utószó

Nincsenek megjegyzések:
Kedves Olvasók!
Fáj, hogy ezen a blogomon utoljára írok. De nagyon-nagyon boldog vagyok, mert   b  e  f  e  j  e  z  t  e  m  életemben először egy történetet! Akármennyire is hangzik nagyképűen, büszke vagyok magamra. Nem hittem, hogy eljutok ide, mivel alapjáraton roppant türelmetlen vagyok és amikor nincs kedvem írni, akkor sem írok, meg akkor sem, amikor megrohamoz az ihlet, de nincs a közelben egy *** laptop, szóval ekkor sem tudok írni. És papírra meg nagyon nem szeretek, mert unalmas bemásolni a gépbe... 
Viszont, most itt, a végén, szörnyen örülök, hogy még is képes voltam rá. És most, akármennyire is szeretnék, nem tudom, mit írjak. De megpróbálok, mivel várhatóan ez az utolsó bejegyzés. És ebben az utolsó bejegyzésbe nem is tehetnék mást, mint köszönetnyilvánítást. Szóval... köszönöm, köszönöm, köszönöm,  k ö s z ö n ö m ! Talán más, egy "kívülálló" elég bénának tekintené ezt a kis csapatot, mivel, lássuk be, tényleg nem kétezren vagyunk, de nekem a 14 nagyon is tetszik. És persze a megjegyzések. Igaz, nehezen, de jöttek. Nem minden részhez, bejegyzéshez, de jöttek. És ezt pedig végképp' köszönöm!:) Most, pedig, jöjjön a kedvenc részem, egy kis statisztika!:D


A blog 4,530 megtekintést, 17 rendszerest, 59 megjegyzést ért el, rövid élete alatt.


Na, és ki kíváncsi arra, hogy mi lesz ezután? 
Egy-két hónap szünet nekem.:D De, csak is azért, hogy megírjam a következő történetemet, aminek a címe - tüttürütüttütü - Kissé gyanús.* És, hogy milyen lesz a besorolása? Dráma, fanfiction. Hogy milyen fanfiction? Harry Styles.** És miért? Mert mért' ne.


EGYÉBKÉNT, HA VALAKIT ÉRDEKELNE, LEÍROM, HOGY EZT A BEJEGYZÉST AZÓTA
 ÍROM, MIÓTA AZ UTOLSÓ FEJEZET KIKERÜLT, CSAK MINDIG MEG  KELLETT 
SZAKÍTANOM AZ ÍRÁSÁT ENNEK A PICI SZÖSSZENETNEK.


KÖSZÖNÖM, HOGY VELEM TARTOTTATOK,
 Danielle Cobbler 
VOLTAM, VAGYOK, LESZEK.



*+**: utólag változtak a terveim :D