Kedves Olvasók!
Boldog-boldog új évet szeretnék kívánni nektek, kedves olvasóim! Remélem, helyettem is buliztatok egy jót, vagy ha nem, hát beszélgettetek egyet az egyik barátotokkal, mint én. (Igen, Netty, rád gondoltam.)
Nagyon régen jelentkeztem itt, el sem hiszem, hogy túl léptük az ö t e z e r oldalmegjelenítést. Ezt mivel érdemeltem ki?:') Köszönöm. Szeretlek titeket.
Ha van kedvetek, olvassátok el a Larry one shot-omat itt. Csak úgy, mint ott, ez a OS sem a szilveszterről/új évről fog szólni, de azért remélem, elnyeri a tetszéseteket.
KELLEMES OLVASÁST KÍVÁNOK,
Danielle Cobbler
VOLTAM, VAGYOK, LESZEK
 |
This is us |
Fölnéztem és vőlegényem szeretetteljes pillantásával találtam szembe magam.
- Szeretlek - suttogta a fülembe. Mintha csak erre vártak volna igazán a fotósok, a vakuk kattogni kezdtek, alig lehetett tőlük látni bármit.
- Én is szeretlek - válaszoltam és csentem tőle egy rövid csókot. Ne kelljen hozzátennem, ha akadt még olyan paparazzi, aki nem lőtt rólunk még minimum száz képet, most az is elővette a kameráját.
A baj ott volt, hogy kérdéseket is föltettek nekünk. Nem éppen kedves kérdéseket.
- Ez az eljegyzés hamis?
Összeszorítottam a számat és Zayn szemébe néztem. Még nem intettek, hogy letelt volna az időnk, így állnunk kellett pár percig még a helyünkön.
- Miss Edwards, zavarta önt valaha is Zayn dohányzási függősége?
Nem, ezúttal sem válaszolta meg senki a kérdést. Csak szorosabban fogtam meg Zayn kezét, remélve, nem kell sok időt még a kedves újságírók előtt eltöltenünk.
- Miért szereted őt, Zayn?
Miért? Miért utálnak minket ezek az emberek? Nehéz elhinni, hogy a sztárvilágban is lehet igaz szerelem?
- Zayn, maga terrorista?
Ez a kérdés... Szerintem mind közül a legrosszabb. Hogyan élhetnek ennyire gerinctelen emberek ezen a földön? Szánalom, amiket itt összehordanak! Kíváncsi lennék, mit szólnának, ha őket sértegetnénk hasonlóakkal.
Az a baj az emberekkel, hogy bele sem gondolnak, egy-két szóval mekkora fájdalmat tudnak okozni. A szívem szakad meg, amiért Zayn-re a terrorista jelzőt merték használni. Hát nincsen nekik szívük?
- Mr. Malik, nem zavarja önt, hogy Miss Edwards csak a pénze miatt van magával?
Eddig bírtam. És úgy látszik, Zayn is. Nem törődve azzal, hogy még teljes másfél percet kellett volna maradnunk, sietős léptekkel hagytuk el a híres-neves vörös szőnyeget.
Hülyén jött volna ki, hogy a szervezők ránk szólnak, így csak egy gyilkos pillantást vetettek ránk, aztán már hívták a következő áldozatot.
Ami engem is megdöbbentett kicsit, hogy nem a társaságunk felé húzott Zayn, hanem egy sokkal távolabbi helyre, ahol rajtunk kívül nem volt senki. Mikor megérkeztünk végre, egyúttal kiléptünk a kamerák kereszttüzéből, vőlegényem átkarolt és vállamra hajtotta fejét. Úgy látszott, nem nagyon zavarta, hogy alacsonyabb vagyok nála, karjaival szinte összeroppantott, annyira közel húzott magához. Amit őszintén szólva cseppet sem bántam.
Mindkettőnkön nagy volt eddig is a feszültség, hiszen minden az esküvő körül forgott. Alig volt időnk egymásra, mivel a nagy készülődés mellett még a saját-saját karrierünkre is kellett koncentrálnunk. Csak este tudtunk együtt lenni, és néha napján reggel, mikor egybe estek az indulásaink.
És most ez... Ez mindennek a teteje volt. Nem mondom, sokszor bántottak már minket, ellenezték a kapcsolatunkat, nem hittek bennünk. Azt hiszem, ez volt az a bizonyos löket, aminek köszönhetően előtörtek belőlünk a magunkba fojtott érzelmek.
Zayn könnycseppjei szinte átáztatták felsőmet, bár mit ne mondjak, nem éppen érdekelt. Az én könnyeim is patakokban folytak már. Ez túl sok volt nekünk.
- Zayn - suttogtam és felemeltem a fejét. - Ugye tudod, hogy nem igazak a vádlások?
- Perrie, é-én... - nem tudta befejezni, amit elkezdett. Csak visszahajtotta a fejét a vállamra és próbált megnyugodni.
Végig simítottam a hátán, aztán kicsit elhátráltam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Perrie, ez fájt nekem - suttogta alig hallhatóan.
- Zayn, tudod, hogy szeretlek. Tudod, hogy a szerelmünk igazi. És én tudom, te megpróbáltál leállni a dohányzással. Te tudod, hogy szeretlek, mert te tökéletesen tökéletlen vagy. Te és én tudjuk, hogy nem vagy terrorista. És Zayn... - hajoltam hozzá közelebb - csak az számít, amit egymás iránt érzünk.
Barna szemei továbbra is csillogtak a könnyektől, de ettől függetlenül elmosolyodott. Egy gyengéd csókot lehelt ajkaimra, amit szívesen mélyítettem el.
- Mivel érdemelhettelek ki téged? - tette fel a kérdést és végig simított kiengedett hajamon. A homlokát az enyémnek támasztotta és így várta válaszomat.
- A-a. Én hogyan érdemeltelek ki téged? - korrigáltam és összedörzsöltem az orrunkat, mire mindketten felnevettünk.
Újabb csókban részesített szerelmem, aminek nem kicsit örültem. Úgy látszott, kezdett megoldódni a gondunk, s mindkettőnk szeméből szépen, lassan eltünedezett a szomorúság.
- Sosem szerettem még annyira senkit, mint téged - suttogta ajkaimra, amitől a kedves pillangóim azonnal bevetésbe merültek. Vagy is... Mit nekem pillangók, mikor Zayn közelében vagyok, úgy érzem, egy egész állatkert talált helyet magának a gyomromban!
- Zayn - néztem a szemébe. - Egy pár vagyunk. Egy olyan pár, ráadásul, akik mindenen keresztül mennek egymásért.
