Kedves Olvasók!
Hát, igen, eljött a vasárnap is. Ezzel együtt pedig a második rész is. Remélem, ennek nagyobb sikere lesz, mint az elsőnek. Szomorú voltam, hogy több, mint egy hét alatt senki nem vette a fáradtságot, hogy írjon nekem. Nem ódákat kell zengeni, csak elmondani, hogy tetszett-e, vagy nem. Na, sebaj, nem nyafogok, még a végén elpártoltok tőlem...
És van egy kis bejelenteni valóm is. Ha szemfüles voltál, akkor láthattad, de ha nem, akkor én is elmondom, miket rejteget az információs dobozka az oldalsávban. Úgy döntöttem, ezentúl vasárnap és szerdán is hozok részt. Remélem, így nagyobb sikerem lesz. Még elmondom a szokásosat, aztán pedig hagylak is titeket. Iratkozzatok föl, komizzatok és pipáljatok, chatbe is írhattok.
És van egy kis bejelenteni valóm is. Ha szemfüles voltál, akkor láthattad, de ha nem, akkor én is elmondom, miket rejteget az információs dobozka az oldalsávban. Úgy döntöttem, ezentúl vasárnap és szerdán is hozok részt. Remélem, így nagyobb sikerem lesz. Még elmondom a szokásosat, aztán pedig hagylak is titeket. Iratkozzatok föl, komizzatok és pipáljatok, chatbe is írhattok.
Jó olvasást kívánok,
Elena O'Connor
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
PERRIE
Már három órája
csak utazunk. Kicsit – de tényleg csak egy ici-picit – unom már
a végtelennek tűnő utat,
pedig nem először tesszük meg.
pedig nem először tesszük meg.
- Ne álljunk meg
egy kicsit? - kérdezte Zayn, gondolom, feltűnt neki, milyen
szenvedő fejet vágok.
- De, az jó
lenne - csaptam le a lehetőségre. - Amúgy is pisilnem kell -
tettem hozzá suttogva, bár barátom meghallhatta, mert
elmosolyodott. Lekanyarodtunk az első felbukkanó benzinkútnál és
míg szerelmem leparkolt én hátranyúltam a táskámért, hogy
indulásra készen legyek. Zayn intett, miszerint maradjak még a
fenekemen egy pillanatra, amit én kérdő tekintettel reagáltam le.
Kipattant a járműből és átsietett az én oldalamra. Igazi
úriember módjára kitárta előttem a kocsiajtót és még a kezét
is nyújtotta, hogy segítsen kiszállni - nem mintha egyedül nem
ment volna, de elképesztően aranyos húzás volt tőle. Sőt, mikor
kiszálltam én is, megcsókolta a kézfejemet, majd édesen rám
mosolygott.
Néha felteszem
magamnak a kérdést – mivel érdemelhettem ki ezt az átkozottul
édes férfit, aki mindig mellettem áll, szeret engem, és nem
mellesleg oltári helyes? –, de nem kapok választ. Végül
belenyugszom, hogy az Ég engem szemelt ki a világ legmázlistább
embere díj nyertesének.
Ujjainkat
összekulcsolva lépdeltünk a fotocellás ajtó felé és léptünk
át rajta. Én a mosdók felé vettem az irányt, Zayn pedig a
pulthoz ment, egy kis koffeintért.
Gyorsan
elvégeztem a dolgom, aztán belenéztem a falra felfüggesztett –
kissé összekarcolt – tükörbe. Megigazítottam a frizurámat, a
kezemet fésűként alkalmazva, és ajkaimra is kentem egy kis
szájfényt. Mikor úgy láttam, elkészültem a biztonsági
ellenőrzésekkel, visszamentem az éttermi részlegre, Zaynhez.
Rögtön elcsentem tőle a kis, műanyag pohárban lévő kávét, de
csak egy kortyot ittam, nem nagyon szeretem az energia pótlásnak
ezt a fajtáját.
- Kérsz valamit?
- Nem, köszönöm,
ez a kisegér-korty is bőven elég volt - mosolyogtam kedvesemre. -
Kimegyünk a friss levegőre? Vagy nem ültél még eleget, Édesem?
- kacagtam fel visszafogottan. Adott a homlokomra egy puszit és már
indultunk is.
Leültünk egy
padra. Ráhajtottam szerelmem vállára a fejemet, így pihentük ki
ezt a megterhelően hosszú utat – bár még nincs vége, de ez
lényegtelen.
- Még mennyit
fogunk abba az átkozott autóban csücsülni? - tettem fel a
kérdést.
- Ne aggódj,
Kicsim, már nem sokat – nyugtatásképp kezeit a combomra
helyezte, s simogatni kezdte azt.
Sajnos nem
tudtunk olyan sok időt ott maradni és csak elmerülni egymásban,
mivel hivatalosak voltunk valahova, ahová nem nagyon illett volna az
éjszaka közepén beállítani. – Most már szerintem ideje lenne
elindulni, nem gondolod?
- De, még ma oda
kellene érnünk Bradfordba.
Visszaszálltunk
a Bentley-be, és folytattuk utazásunkat.
* * * * *
–
Megjöttünk!
–
kiáltottuk
el magunkat egyszerre. Mivel Zaynnek volt kulcsa, ezért
meglepetésnek számíthattunk. Érkezésünkre mindenki felhagyta
azt, amit éppen tevékenykedett és körénk
gyűlt
a Malik família apraja-nagyja
– egy
kicsi túlzással azért, mivel nem volt ott mindenki, csak a
szokásos, szűk családi kör.
– Azt hittem,
már sohasem értek ide – ölelt át minket Safaa.
– Elég lassan
tudtunk csak jönni – magyarázkodott Zayn.
– Képzelem...
– célozgatott Doniya. Válaszul csak két – pontosabban négy –
szemforgatást kapott.
– Ohh, ne az
ajtóban álldogáljatok már, gyerekek! Gyertek csak beljebb! –
csóválta a fejét Trisha. Szófogadóan teljesítettük kérését,
közben mindenkitől kaptunk egy-egy ölelést, néha valami kis,
ártatlan megjegyzést. Végül az étkezőasztalt választottuk.
– És, mennyi
időre maradtok? – erre a kérdésre elhúztam a számat. Nem
beszéltünk róla, ezért azt gondoltam, már ma mennénk haza, de
ezt az igen terjedelmes utat nem azért tettük meg, hogy csupán
egy-két órát maradjunk... gondolom.
– Ne
csináljátok már, hova rohantok?
– Végül is...
De nem hoztunk semmi ruhát – akadékoskodtam, bár én is szívesen
töltöttem volna több időt velük.
– Ugyan már!
Zaynnek úgyis van itt, Perrie, neked meg majd adnak a lányok. Tán’
csak találunk nektek valami göncöt ebben a házban, amit
viselhettek – kacsintott rám Zayn anyukája. Reménykedve
szerelmemre néztem, hisz’ rajta múlik. Nekem most ez a teljes
hónapom szabad, viszont őnála nem lehet tudni az ilyesmit.
– Talán egy
pár nap belefér – adta meg magát. Mindenki mosolyogva fogadta a
hírt, miszerint még egy kevéske időszakig boldogíthatjuk őket –
beleértve engem is.
Elfogyasztottuk
Trisha isteni főztjeit, aztán a nappaliba fészkeltük be magunkat.
Háttérzajnak ment a tévé, persze senki sem arra figyelt. Zayn az
ölébe vont, amit a többiek somolyogva néztek.
– Jól
megvagytok mostanában? Semmi megcsalás? – kérdezte Doniya.
– Fejezd ezt
be! Már hogy lenne?! – korholta le lányát az anyja.
– Jól,
köszönjük. És megnyugtatlak, semmi olyasmi nincs, amire te
gondoltál – válaszolt kis nehezteléssel a hangjában Zayn.
– A magad
nevében beszélj, Drága – incselkedtem, mire mindenki
felnevetett, szerelmem kivételével. Az ő arcáról azonnal eltűnt
a mosoly és helyét értetlen tekintet vette át. Én csak
kacarászva megráztam a fejem és adtam a szájára egy futó
csókot, mert azért mégis... Az anyja – és testvérei – előtt
nem fogom leteperni, még ha szívem szerint azt is tettem volna,
csak nem ezzel a jelzővel. Szerencsémre értette, hogy ez csak egy
kis hecc volt a részemről.
– Am' Waly-nak
van mondanivalója...
– Csitt! Neked
nem kell mindenbe beleavatkoznod! – dorgálta le az említett lány
a nővérét. Mi csak felvont szemöldökkel és kérdő
arckifejezéssel hallgattuk a kisebb összezördülésüket. – Majd
elmondom, ha komolyabbra fordul.
–
Tehát
fiú van a dologban
– esett
le. Waliyha csak megrántotta a vállát, de látszódott, hogy
elpirult. Eléggé oda lehet ezért a srácért. Hmm... ismerhetem?
Na, majd kiderítem!
Elég sokáig
beszélgettünk még, kiderült, hogy Safaa kitűnő lesz félévkor
– milyen büszkék vagyunk rá –, és hogy Doniyah azt tervezi,
szakít Erickkel, többek között. Már este negyed tizenkettő
volt, mikor mindenki elvonult. Pizsama híján egy Zayn pólót
vettem föl. Sikerült megtalálnom, a COOL KIDS DON'T DANCE
feliratú ruha darabját. Elmosolyodtam a feliratnak köszönhetően.
– Olyan kis
cuki vagy – tört ki belőlem egy kisebb szeretet-roham adag és
ugra-bugrálva mentem oda szerelmemhez, és halmoztam el puszikkal
minden egyes milliméterét az arcának. Aztán ezek a puszik
átmentek egy hosszú, szenvedélyes csókba. Teljesen
belegabalyodtam. A kezeimet összekulcsoltam a nyaka körül, a
lábaimmal átöleltem a derekát. Először nem nagyon értette,
hogy jutott eszembe ez az egész – nem látta meg rajtam a felsőjét
–, aztán szerintem nem nagyon érdekelte a miértje, csak
visszacsókolt, átölelte a derekamat és az ágyhoz közelített
velem. Ügyelve rám, lerakott a puha párnák közé, így
folytattuk azt, amit még öt röpke másodperce elkezdtünk. Heves,
szerelemtől fűtött csókunknak a levegőhiány vetett véget.
Belefúrtam az arcom Zayn fedetlen mellkasába, hiszen az már megint
vöröses árnyalatot vett fel.
– Pontosan
miért is vagyok annyira „cuki”? – érdeklődött, közben a
hátamra rajzolt ujjaival absztrakt formákat. Érződött a hangján,
hogy vigyorog. Nem gyakran használok rá olyasmi jellemzéseket,
mint például, cuki. Ha pedig igen, azt elképesztően cukin
díjazza.
– Mert.
– Kicsit
bővebben? – nevetett fel. Most már úgy ítéltem a helyzetet,
hogy láthat engem előröl is. Megfordultam hát és ráböktem a
szövegre, amitől ennyire ellágyultam. Felvonta a szemöldökét,
nem értette. Férfiak! Legyintettem, jelezve, lényegtelen, pedig én
tényleg tök cukinak találtam!
Fölém hajolt és
azzal játszadozott, hogy az orromra adott sok-sok puszit.
Szórakozásunkat halk kopogás zavarta meg.
– Mi van? –
szólt ki morcosan Zayn, de nem mozdult. Meglepetésünkre Trisha
volt az ajtóban.
– Bocsánat a
zavarásért, de ez fontos! – láthatólag zavarban volt. –
Perrie, beszélhetnénk egy kicsit, négyszemközt?
Szerelmem csak
mordult egyet, nem tetszése jeléül, aztán kiskutya szemekkel
nézett rám.
– Mindjárt
visszajövök, Édesem. Várj egy kicsit, aztán innen folytatjuk,
rendben? – suttogtam. Választ nem is várva, adtam egy gyors
puszit a szájára, majd tápászkodtam föl az ágyból és mentem
szerelmem anyukája után.
– Tényleg
sajnálom, hogy megzavartalak titeket, de... – kezdett bele. Igazán
gondterheltnek tűnt. Bementünk a nappaliba és leültünk egymással
szemben.
– Mondd csak
nyugodtan, megértem, hogyha lényeges dologról van szó. És Zayn
is – bátorítottam.
–
Szóval...
tudom, hogy már a könyökötökön jön ki ez, de én egyszerűen
nem bírok ebbe a dologba belenyugodni
– bár
én még nem értettem, miről beszél, neki megjelent egy könnycsepp
a szemében. –
Zayn...
ő... kábítószerezik
– erre a pár szóra lesütöttem
a szememet. Borzasztóan aggódom emiatt, de nem nagyon merek ezzel
szerelmem elé állni. Elég érzékeny ezzel a témával
kapcsolatban. –
Én
ezt egyszerűen nem bírom
– tört
ki belőle most már a zokogás. Meg
akartam nyugtatni,
azzal jönni, hogy a fia most éli a húszas
éveit, most próbál ki új dolgokat, de nem ment. Az én látásom
is elhomályosodott, ennek ellenére még nem sírdogáltam.
– Figyelj,
megértelek, én is így érzek. De Zayn felnőtt. Tudja, mit csinál.
Legalábbis, gondolom... vagyis. Biztos.
Lehunytam a
szemeim, visszaemlékeztem arra az időre, mikor megtudtam szerelmem
rossz tulajdonságát; drogozik. Eléggé... depressziós voltam az
elkövetkező napokban. Szakítani akartam emiatt, végül beláttam,
arra az elvetemült döntésre nem lennék képes. Zayn az életemet
jelenti. Minden hibájával együtt piszkosul szeretem. Akkoriban
beszéltünk erről, azt mondta, nekem nem kell emiatt aggódnom,
mértékkel csinálja. Ezen nagyon összevesztünk, Azt is szóvá
tette, hogy remélte, hogy én nem olyan leszek, mint a többiek;
bízott benne, hogy elfogadom őt úgy, ahogy van. Ez az egész,
amiről beszélt, észhez térített. Megbíztam Zaynben. Tudtam,
hogy nem fog emiatt óriási hülyeségeket csinálni. Eddig nem is
volt semmi eget rengető balhéja. Tisztában voltam vele, hogy Zayn
nekem sohase hazudna.
– Nézd, ha
szeretnék, beszélhetek erről neki – mosolyogtam rá bátorítóan.
– Igen, az jó
lenne, hátha rád hallgat. Nagyon szeret téged – törölte le a
könnyeit és derült fel egy kicsit.
– Én is
szeretem őt – kalandoztam el egy kicsit Zaynről. Megráztam a
fejem, most ide kell figyelnem.
– Jó éjt'! –
adtam neki két puszit és már álltam is föl. Ő is hasonlóan
cselekedett.
– Jó Éjszakát,
Perrie! – szólt utánam, s míg ő az egyik irányba, én a
másikba mentem.
Próbáltam nem
nagy zajt kelteni, hátha szerelmem aludna, de nem kellett ettől
félnem. Jó kisfiú módjára pontosan ugyanolyan helyzetbe volt,
mint akkor, mikor ki mentem.
– Hiányoztál
– duruzsolta a fülembe a szavakat, mikor már mellette voltam.
Fülig ért a szám kijelentése miatt. Alig voltunk egymástól
távol tíz percet, és hiányoztam neki. Mondom én, hogy ő egy kis
cukiság! És ezek után merje bárki is azt állítani, hogy nem az!
– Mmm... Te is
nekem, Szerelmem – bújtam hozzá még közelebb, már ha ez
lehetséges volt. – Szeretlek, Zayn.
– Én is
szeretlek téged, Picur – viszonozta a szerelmi vallomást.
Arra gondoltam,
hogy elhalasztom a kábszer’ dolgot, hisz’ most ezekbe a szép,
szeretetteljes pillanatainkba nem akartam belerondítani, de az
ígéret, az ígéret. És nekem telesítenem kell. Már csak azért
is, mert én úgyszintén azt gondolom, mint barátom édesanyja.
– Zayn? –
szólítottam meg.
– Igen? –
nézett rám érdeklődő szemekkel. Nagyot sóhajtottam és
felültem. Késve egy kicsit, de követte a példámat. Várakozva
pillantott rám.
– Ne utálj,
oké? – kértem.
– Semmi miatt
nem tudnálak utálni – villantott egy félmosolyt, viszont, most
nem nagyon tudtam megnyugodni tőle, pusztán a közelsége miatt.
– Szóval –
túrtam bele a hajamba idegesen –, beszélhetnénk egy fontos
dologról?
– Persze –
felelte. Látszott rajta, hogy nem igazán érti ezt a helyzetet.
– Zayn. Én
szeretlek, a tesóid szeretnek, anyukád szeret... pff. Téged
mindenki szeret – kezdtem bele. Felvonta szemöldökét – Nagyon
szeretünk téged és egyszerűen nem bírnánk elviselni, ha te nem
lennél. Ha elhagynál minket – néztem bele a gyönyörű szép,
csokoládébarna szempárba az én látószerveimmel.
– Perrie... –
akart le állítani, ám nem hagyhattam. Most nem, ez nagyon fontos.
– Kérlek,
hagyd, hadd mondjam végig. Mi csak aggódunk érted. Amiért azt
csinálod, amit. – nem akartam kimondani hangosan azt a szót,
tudtam, hogy tudja, miről beszélek. – Ne hidd azt, hogy elvárunk
tőled valamit. Mivel ez nincs így. Mi csak... Mi csak nagyon
féltünk téged. Tisztában vagyunk azzal, hogy makacs vagy. Hogy
most azt gondolod, csak azért sem! De mi nagyon szeretünk téged.
Önzőek vagyunk, így magunk mellett szeretnénk tudni téged.
Egészségesen. Mindörökké – nem bírtam tovább. Az elő
könnycsepp utat tört magának, s azt követte a második, harmadik,
negyedik, ötödik... századik is. Zayn a karjaiba vont, de nem
szólt semmit. Valamin nagyon gondolkozott. Üveges tekintettel a
távolba révedt.
Általában
félszavakból is értjük a másikat, talán elég csak simán
célozni arra az adott dologra és leesik, esetleg már a másik
gondolatába is belelátunk. Mert jobban ismerjük a másikat, mint
akárki, vagy akárcsak saját magunkat. Viszont ez
egyszer
halvány lila gőzöm sem volt arról, mit képzelhetett el.
Imádom a történetet! Siess a kövivel!
VálaszTörlésSzia :)
TörlésKöszönö szépen, a szavaid nagyon jól estek nekem. ♥ Holnap már lesz is következő rész, remélem, ahhoz is írsz majd.
Elena O'Connor
voltam, vagyok, leszek♥
Szia :) imádom <3 nekem nagyon elnyerte a tetszésemet :3. csak így tovább..:) puszi:Norecs ^^
VálaszTörlésSzia :)
TörlésÖrülök, hogy tetszett, remélem, a továbbiakban is velünk maradsz♥
Puszi: Elena
Szia! Meg soha nem olvastam Zerrie blogot viszont mindig kerestem, mert nekek ok a 'kedvenceim'... :) tetszik ahogy írsz és ahogy fogalmazol. Tetszik, hogy vegre egy blog amiben aranyosan írja le a blogolo a dolgokat a parkapcsolatban!!! De ugyan ugy tetszik hogy van benne csavar is! Remelem nem fogod abba hagyni a blogot vagy ilyesmi, mert szerintem sok olvasod lesz, hisz', mint emlitettem a Zerries blogok nagyon ritkak! Ne haragudj a hulye es uncsi komiert, a kovetlezohoz osszeszedem magam es normalisbbat írok, csak szerettem volna, hogy tudd, van még egy olvasod!!! :)
VálaszTörlésSzia :)
TörlésKépzeld, nekem is ők a kedvenceim és én is kerestem mindenfelé, de mikor már tele volt a hócipőm, akkor úgy döntöttem, hogy tessék-lássék, nyitok én egyet. :D Elképesztően örülök annak, hogy tetszenek az események, hát még a kommentednek! Egyáltalán nem uncsi és hülye a hozzászólásod, ha tudnád, mennyire örültem, mikor megláttam, hogy jött 3 komi, azt hittem, szívrohamom lesz. Tényleg nagyon-nagyon-nagyon örülök minden kis vélemény kinyilvánításnak <3
Szeretettel,
Elena