Kedves Olvasók!
Hát igen, az iskola is elkezdődött idő közben... Remélem, azért e miatt nem pártoltok el ettől a blogtól:)
Kicsit - nagyon - szomorú voltam, mikor megláttam, hogy csak egy komment jött az előző részhez, de hát ez van. Most sem terveztem hosszút szövegelni nektek, hisz' igazából a német házit kéne csinálnom. De azt még akkor is leírom, hogy nagyon szépen kérlek titeket, jelezzetek nekem vissza valamilyen módon....
Ja, és amiért boldog vagyok, az az, hogy túlléptük az 1000 oldalmegjelenítést! Na, meg egy kicsit hirdetni is szeretnék:D Katt IDE és egy igazán izgalmas és klassz versenyen vehetsz részt!
JÓ OLVASÁST KÍVÁNOK,
Elena O'Connor
Elena O'Connor
VOLTAM, VAGYOK, LESZEK.
PERRIE
A
nap hamar elszállt. Az a nagydolog, ami miatt olyan rettentően
hamar fel kellett kelnünk, az az volt, hogy elmentünk egy bevásárló
körútra. Csak mi, csajok. Az elején nem nagyon repdestem az
örömtől, hogy el kell szakadnom Szerelmemtől, hiszen, tudni
illik, nagyon ragaszkodunk egymáshoz – ha az eddigiek alapján nem
lehetett volna erre rájönni
–,
de aztán beláttam, hogy kell egy amolyan pasi mentes nap. Nagyon
jól szórakoztunk, egy csomó új cuccot beszereztünk magunknak –
persze, a próbafülkében lévő ökörködések a ruhákkal sem
maradhatott el. Beültünk egy kávézóba, ott minden egyebet
kifecsegtünk, ami férfiak jelenlétében nem volt megengedett.
Persze az ilyen-olyan-amolyan képek készítése, majd a netre való
feltöltése sem maradhatott el. A kedvencem az az volt, mikor
Doniyaval pózolunk úgy, hogy az rajta egy Patrik-os, rajtam pedig
egy Spongyabobos felső volt – azt inkább nem említem, milyen
arcokat vágtunk. Utunkba esett egy bababolt is, amin természetesen,
lehetetlenség volt csak úgy átmenni
anélkül, hogy
ne nézelődtünk volna. A többiek megjegyezték, egyáltalán nem
bánnák, hogyha mihamarabb megajándékoznánk őket egy újabb
Malik csöppséggel. A válaszom erre az volt, hogy mi sem, de a
munkánk miatt erre várni kell még egy-két évet.
Ezután,
mivel mindenki kimerült a nagy járkálásban, az üzletekből
üzletekbe mászkálásban, hogy egy Mekit is megejtettünk. A sült
krumpli, hamburger és kóla között a baba-téma is
nélkülözhetetlen volt a tálcáról. Elfantáziálgattunk, hogy
melyik nevek illenének a Malikhoz, vajon fiú, vagy lány lesz-e,
esetleg, kire mennyiben fog hasonlítani. Túránk még azonban
mindig nem ért véget. Köztudott, hogy cipőkből sosem elég.
Szóval, mondanom sem kell, vagy öt butikba betértünk – és
sehonnan nem jöttünk ki üres kézzel. És, ha már úgyis ott
voltunk, a fehér neműket is megnéztük. A csajok szívattak egy
darabig azzal, hogy különböző, extrémebbnél extrémebb
darabokat mutattak nekem. Aztán, mikor egy elfogadhatót – ami még
mindig a többet mutat a kelleténél kategóriába sorolható azért
– cipeltem be a fülkébe, rögtön jöttek utánam. Különösebb
önbizalom hiányban sem szenvedtem, így igazat adtam nekik, mikor
azt mondták, szexi vagyok benne. Őszintén, egy hangyányit
tartottam attól, hogy Trisha
szemében ezen túl egy ribanc leszek, de nagy kő esett le a
szívemről, mikor ő is azon a véleményen volt, hogy csinos
vagyok. Visszavettem a rendes ruhám és rohantunk is a pénztárhoz.
Most már akkora, és olyan sok táskák lógtak a kezünkön, hogy
csak egy utolsó állomásunk lehetett, ahol valami kis dolgot tudunk
venni. Ez nem lehetett más, min a drogéria. Mivel én, ha álmomból
is keltenek fel, akkor is tudnám, milyen kölnit használ Zayn, a
többiekkel nézelődtem, és többek között Doniyanak segítettem
új illatot keresni, mert a mostanit már unja. Ajánlásomra is
kipróbált néhányat és azok közül is választotta ki a legjobb
hármat, amiből pedig nekünk kellett eldönteni, melyik a kelti azt
a hatást, hogy veszélyes, ugyanakkor bájos is. Hát persze, hogy a
legjobbat vette meg végül! Csakhogy megkoronázzuk a napot, miután
kivittük a kocsiba a cuccokat, megnéztünk a moziban egy Disney
filmet, a Demónát. Tetszett, hogy végre nem a szerelem volt a
középpontban – bár az is közrejátszott –, hanem a bosszú.
És még jobban az, hogy „csajuralom” érzésem volt, miközben
néztük a filmet és ettük a sok kukoricát – mert akármennyit
is ettünk előtte, a tipikus mozi-kajának mindig van hely az ember
pocijában. Összefoglalva; tökéletesre sikeredett a mai csajos-nap
– bár
egy ici-pici hiányérzet végig mellettem volt, Szerelmem miatt.
* * * * *
Könnyes
búcsú után rögtön beszálltunk a kocsiba és ezerrel hajtottunk
hazafelé. Majdnem két órával később
indultunk a tervezettnél és Zaynnek másnap korán reggel kellett
elindulnia. Édes volt tőle, hogy nem engem hibáztatott, mivel ők,
a fiúk pontosan érkeztek, csak ránk kellett várni. Azért a
„legközelebb itt hagylak” megjegyzés nem maradhatott el.
Megadóan bólogattam és vágtam megbánt arcot, hogy persze,
ez csak egyszeri alkalom volt, többet ígérem, nem fog ilyesmi
előfordulni.
Miután ezen túllendültünk, ő is és én is elmeséltem
tőmondatokba a napunkat – azért mindent nem árulhattunk el,
hiszen a mai az kifejezetten csaj/pasi program volt.
Hétköznap
lévén, viszonylag hamar hazaértünk, ahol parancsomra Zayn azonnal
ágyba dőlt,
míg én bepakoltam a vásárolt holmikat – nem szerettem volna, ha
másnap Szerelmem azt is elvinné. Ezt követően viszont én is
bebújtam barátom mellé az ágyba, mivel majd’ elájultam, olyan
álmos voltam – és ezt csak abban a pillanatban vettem észre. A
lehető legközelebb csusszantam Zaynhez, aki már aludt. Legalábbis
ezt hittem. Az, hogy – csukott szemmel ugyan, de
– átkarolt és adott a homlokomra egy puszit, mindezt cáfolta
* * * * *
Csörömpölés
és káromkodás – erre ébredtem. Mormogtam magamban egy sort,
hogy ki az az idióta, aki hajnalok hajnalán ezeket teszi, majd
tapogatózni kezdtem Szerelmem után, mikor rájöttem, az az idióta,
aki hajnalok hajnalán csörömpöl és káromkodik, az ő
volt, Zayn. Felvilágosodásomat követően úgy pattantam ki az
ágyból és siettem le a lépcsőn, mint egy rakéta – bár
mindezt megpróbáltam csöndesen tenni. Zayn mögé
settenkedtem, majd hátulról átkulcsoltam a derekát, úgy intéztem
hozzá szavaimat.
- Képes lettél
volna csak úgy itt hagyni?