Kedves Olvasók!
Meghoztam a hatodik részt is. Amihez most őszintén nem tudok sok mindent hozzáfűzni. Köszönöm, azoknak, akik feliratkoztak azt, hogy követnek engem és köszönöm a kommentelőknek, hogy szánnak rám egy kis plusz időt. Ezekért iszonyatosan hálás vagyok♥
SZÉP SZOMBATOT KÍVÁNOK,
Elena O'Connor
VOLTAM, VAGYOK, LESZEK.
VOLTAM, VAGYOK, LESZEK.
------------------------------------------------------------------------------------------------
ZAYN
Nagyszerűre sikeredett
ez a kis kiruccanás, megspékelve pár fellépéssel. A rajongók, mint mindig, most
is hozták a formájukat. Szinte megsüketültünk a sok sikítozástól, Harry például
másnap a normálnál hangosabban beszélt. Biztos megsüketült. Sokat hülyültünk a
srácokkal, bár ebben semmi új nincs, szerintem. Igen, minden szép és jó volt,
de már hiányzott Perrie. Ezért is örültem a mai napnak. Este hazarepülünk.
PERRIE
Elköszöntünk egymástól
a csajokkal, aztán mindenki ment a dolgára, avagy előkészíteni Szerelmünknek a
meglepetést. Izgatottan pattantam ki a kocsiból a nagy bevásárlás után, mikor
is megvettem mindent, ami a tökéletes estéhez kell. Bevittem a két táskát és
letettem a konyhapultra. Visszamentem, hogy bezárjam a bejárati ajtót, ugyanis
harmadik kezet nem növesztettem még, hogy el tudjam ezt végezni, miközben a
másik kettő tele van. Még… Bekapcsoltam a rádiót, hogy legyen valami hangulat
is. Éppen az egyik kedvenc dalom ment, így hangosan énekeltem az előadóval
együtt. Lófarokba kötöttem a hajamat, hogy ne tudjon akadályozni semmiben, meg
amúgy is. Nem valami bizalomkeltő, ha a kajában hajszálat találunk, ugye?
Az ember azt gondolná,
hogy könnyű kitalálni, mivel lepd meg szerelmed, hiszen ismered őt. Tudod, mit
szeret. De ez sajnos korán sem elég. Figyelembe kell venni többek között azt,
hogy éjszakára semmi laktatót ne készítsünk, tehát a főtt kaja kilőve. Ne
legyen az egész túl nyálas, de azért a kellő romantika elvárt. Olyat kell
készíteni, amiről tudod, párod akkor sem tenne le, hogyha olyan fáradt, hogy
semmi mást nem kíván abban a pillanatban, csak egy ágyat.
Összefoglalva, nehéz
kérdés. De közös erővel rájöttünk a tökéletes „ajándékra”. Természetesen a fiúk
nem ugyanabban fognak részesülni, csak a téma lesz hasonló. Sajnálom Liamet.
Neki most nincs barátnője. Nem fog más várni rá, amikor haza ér, csak egy üres
ház. És hát, ez szépen fogalmazva is szívás. Vagy csak én reagálom túl?
Meglehet. Sokan mondják, hogy álljak le azzal, hogy mindenkinek olyan
kapcsolatot keresek, mint amilyen nekem van. Azaz tökéleteset – cseppnyi
túlzással.
Visszatérve, tényleg
nem terveztem óriási lakomát csapni. És nem is tettem. Vettem direkt erre az
alkalomra két aranyos, macis bögrét. Alaposan elmostam őket, aztán félretettem,
had száradjon meg. Nagyjából ennyi volt az, amit a konyhában műveltem, aztán
áttértem a nappalira. Bár szinte be se tettem a lábamat a házba, a manó, aki a
felfordulásokat okozza, megtette helyettem is.
Szóval rendet raktam. Mindent a helyére tettem, és még élveztem is.
Minél gyorsabban teltek a percek, órák, annál hamarabb kezdtem el izgulni.
Már hét óra is elmúlt,
amikor szinte teljesen elkészültem. Zayn a telefonba nyolc órát, vagy negyed
kilencet mondott, de ez persze változhat. Így arra a döntésre jutottam, ideje
kicsípni magamat.
Egy levendula színű
cica nacit vettem föl, párosítva azt egy fehér blúzzal. Nem akartam feltűnően
kiöltözni, de azért mégis adnia kell magár az ember lányának, ha egy pasi
közelében van – főleg, ha tetszeni akar lenni. És én mindig tetszeni akartam
Szerelmemnek. Hajamat kifésültem, és úgyszintén lófarokba fogtam, csak most
jóval szorosabban és rendezettebben tettem. Felkentem egy kis sminket, mert
Zayn – és általában is, nagyon sok fiúnak – az a mániája, hogy a lányok
természetesen legyenek szépek, de azért mégiscsak lány vagyok. Imádok
szépítkezni.
Megszemléltem magamat a
tükörben. Az önbizalom hiánnyal most sem volt különösebb gondom, úgy véltem,
mindent megtettem annak érdekében, hogy szép legyek.
Gyorsan lementem a
konyhába, hogy megnézzem mennyi az idő. Tíz perccel elmúlt nyolc. Tökéletes.
Bármelyik percben megérkezhet Szerelmem. Egy kis adag tejet melegítettem fel,
majd szórtam bele a forró csoki port. Elkavartam egy kanál segítségével és
teljesen késznek nyilvánítottam mindent. Már csak Zaynre kellett várnom. Hála
Istennek nem sokat.
Kulcscsörömpölés
hallatszódott, és az ajtó kivágódott. Közelebb mentem az előszobához, ahol ott
állt ő – a nagy Ő. Éppen végzett a cipői leszedésével, aztán megfordult és
meglátott engem. Tekintetünk egy másodperc erejéig összeforrt, de ezt követően
már a karjaiban is találtam magam. Vére! Mellkasomba melegség szökött, s úgy
éreztem, újra teljes vagyok.
Kezei közé fogta
arcomat és lágyan megcsókolt. Szerelem, vágy, szenvedély – ez a három dolog
vett minket körül.
- Már nagyon vártalak –
suttogtam ajkainak. Válaszul csak hümmögött egyet, majd egy kicsikét hátrébb
lépett. Ujjaival végigsimított bordámon, s a derekamnál állapodott meg.
- Haza értem –
sóhajtott. Mosolyogva néztem végig rajta. Ahhoz képest, hogy mindössze két napig
nem láttuk egymást, változott egy keveset. Például megborotválkozott. Erre
borostás arcából következtettem. Olyan férfias… férfiasan szexi.
Beljebb húztam és
leültettem az egyik székre. Fejemhez kaptam és elsiettem a forró csokikért. Kiöntöttem
a macis bögrékbe, aztán visszasiettem szerelmemhez és a kezébe nyomtam az
egyiket. Egy puszival hálálta meg, aztán mikor vele szemben akartam helyet
foglalni, lehúzott az ölébe. Féloldalasan ültem le – úgy, hogy láthassam az
arcát.
- Mesélj, milyen volt?
– kérdeztem.
- Jó… jó volt –
válaszolta szűkszavúan.
- Értem én – forgattam
meg a szemeimet vigyorogva. Leesett, hogy most nem nagyon akar erről beszélni –
azonban én kíváncsi voltam arra, mit csináltak. Félredöntöttem a fejem,
várakozásom jeléül. Színpadiasan felsóhajtott, de végül csak dőlt belőle a szó.
Néhány őrültségen én is fölnevettem, míg egy-két tettük miatt játékosan
megdorgáltam. Rosszabbak, mint néhány elvetemült kamasz.
Röviden én is
összefoglaltam, mi mit csináltunk a lányokkal, de amikor az …és végül rávettük magunkat egy Elfújta a
szél maratonra…, akkor pont, teljesen véletlenül elálmosodott.
Villámsebességgel
elöblítettem a két bögrét, aztán már mentünk is fel a hálószobába. Nem
vesződtünk most a tusolással. Majd reggel. Csak egy gyors fogmosásra –
esetemben még a smink leszedésére – volt idő.
Eztán’ már csak az ágyba kellett befeküdnünk – meg is tettük.
- Hova viszel holnap? –
érdeklődtem egy kis részletet randinkat illetően, amit még Bradfordban ígért
nekem.
- Ezúttal sem szedsz ki
belőlem semmit – húzta szemtelen vigyorra száját.
- Pedig csak egy apró
részlet is elég lenne nekem. Például az, hogy hova megyünk. Esetleg sokan
lesznek-e, vagy csak mi ketten. Már csak azért is, hogy tudjam, hogy készüljek.
Hogy mit vegyek föl – próbáltam győzködni. Ahogy látszott sikertelenül.
- Édesem, te akár egy
szál melegítőben is megjelenhetnél, úgyis gyönyörű lennél – húzott közelebb
magához.
- Jó, akkor abba leszek
– fordultam el tőle sértődötten. – Úgyis kihúzok belőled valamit. Nem tudsz
nekem ellenállni – incselkedtem.
- Abban egészen biztos
vagyok – karolt át. Állát a nyakamba tette, ujjainkat pedig összefűzte. Így
merültünk el az álomvilágba.
*
* * * *
- Tíz perc szünet –
jelentette ki valamelyik pasas. Különösebben nem is érdekelt, hogy ki. Csak
jussak ki az üvegfal mögül. Igen, már megvan a dal. A dallam nagyon tetszik, jó
pörgős, viszont maga a dalszöveg… Nem gondoltam volna, hogy valaha is fogok énekelni
a szexről.
- Perrie, Életem. Jajj,
de rég láttalak! – lépett be a helyiségbe Harry. Odamentem hozzá és adtam neki
két puszit. Erről jut eszembe, egyszer egy rajongó posztolt egy olyan képet,
amin jót röhögtem. Egyik oldalán „ő és a testvére” éppen verekedtek, a másikon
pedig „Harry és Perrie” amin megöleltük egymást. Nem tudom, tényleg olyan fura,
hogy szeretem a testvérem? Vagy inkább az, hogy ezt föl is vállalom?
- Hiányoztam? –
rebegtettem meg a szempilláimat. Nevetve bólogatott, aztán pedig hadarni
kezdett valami olyasmiről, hogy szakított a „ribanccal”. Megkérdeztem, hogy
kire gondol, mert legutóbb mikor láttam őket, akkor még eléggé össze voltak
melegedve Kendallel. Csodálkoztam is, hogy a válasz ő volt.
- Mi történt? – vontam
fel a szemöldököm.
- Nem bírta ki.
Megcsalt az a kis cafka – suttogta szomorúan.
- Sajnos az a lány
súlyos agyi problémákkal küzd, ha erre vetemedett – utaltam arra, hogy nincs is
szinte olyan lány a Földön, aki nem lenne szívesen a barátnője. – Ne
szomorkodj, kérlek. Nem érdemli meg.
- Igazad van. Hajrá,
vágjunk bele! – ugrott fel mellőlem és furcsa módon felderült. Egész délután
mosolygott és rengeteget nevetett. Nem maradhatott el a hülyülés se, de ez
számunkra teljesen természetes, egy lételem, szóval nagyon nem is kell külön
említenem.
- Mit tervezel estére,
Életem? – kérdezte, mikor már szedelőzködtünk.
- Randim lesz.
- És, ki a szerencsés?
– érdeklődött. Most vagy elfelejtette, hogy a bandatagjával járok, több, mint
két éve, vagy nem tudom.
- Kettőt találhatsz – néztem
rá amolyan „ennyire hülye még te sem lehetsz” fejjel.
- Nem tán az urad? – tettetett meglepődést.
Válaszra se méltatva léptem ki a stúdióból, nyomomba vele. – Tudod, úgy érzem,
elhanyagolsz – szipogott. Persze ez az egész csak színjáték volt. Szinte minden
nap találkozunk, kivéve, amikor nem.
- Rosszul érzed –
kerestem elő a kocsi kulcsot. Miért is ne lenne a táskám legalján?!
- Valamikor
összefuthatnánk, nem gondolod? – vette elő a cuki énjét. Megölelt hátulról és a
fülembe súgta:
- A zsebedben van –
odakaptam… s tényleg ott volt. Tehát nem a táska legaljába, na, mindegy. –
Szeretlek Nővérkém – adott egy cuppanós puszit, majd elugrándozott a saját
autójához. Mosolyogva csóváltam meg a fejem. Hogy lehet valaki ilyen…
sokoldalú?
Éppen beindítottam a motort,
mikor SMSem érkezett… Harrytől. Máris hiányzom a drágának. Hát nem édes?
H: Holnap este a szokásosnál? Én ott leszek.
P: Én is. 7-8?
H: Tökéletes. Jó randit, Életem! Add át a csávónak, hogy, ha valamit
elcsesz, kitekerem a nyakát.
P: Nem zavar, hogy Zaynről beszélsz?
H: Nem. Jóccakát!
P: Neked is J
Ez után a kis
beszélgetés után pedig már repültem is haza, Szerelmemhez. Az út tényleg hamar
véget ért, pedig nincs valami közel a házunkhoz a stúdió.
- Megjöttem – nyitottam
be. Föntről hallottam, hogy valaki a tus alatt van, és nagyon reméltem, hogy az
a valaki az Zayn lesz. Mondjuk ez hülyeség. Ki más lehetne?
Fölsiettem a lépcsőn és
bementem a hálószobába. Pont akkor jött ki Szerelmem a fürdőszobából, egy szál
törölközőben. Odaléptem hozzá és megcsókoltam. Nem is láttam ma, csak reggel.
- Hiányoztam? –
döntöttem a homlokomat az övének. Átkulcsoltam a nyakát, ő pedig a derekamat.
- Nagyon. El sem tudod
képzelni, mennyire. És én?
- Egy kicsit – adtam
egy futócsókot ajkaira, majd elléptem tőle, és egy törölköző társaságában a
fürdőbe mentem. Szélsebesen letusoltam, megmostam a fogam, és már jöttem is ki.
Az egész nem lehetett több tíz percnél. Rekord!
Zayn már felöltözött,
ezért a ruhája alapján próbáltam rájönni, én mit vegyek föl.
- Farmer és ing. Ez mit
jelentsen? – léptem mögé. Szembefordult velem és mikor meglátta, hogy csak egy
lenge anyag van a testemen, nem igazán akaródzott válaszolni. Közelebb húzott
magához és a nyakamra vetette magát. Puszikkal halmozott el, néha-néha
megszívta a bőrömet. Rettentően élveztem, de le kellett állítanom, különben nem
láttam volna túl sok esélyt arra, hogy elmenjünk otthonról.
- Már megbocsásson
uram, de nekem randevúm lesz. Kérem, várakozzon odalenn – hátráltam el tőle.
Lebiggyesztett szájjal indult el lefele, én meg a szekrény felé fordultam.
Egyből kiszúrtam a tökéletes darabot. Még Zayn választotta nekem, amikor együtt
elmentünk vásárolni. Nem is volt még rajtam. Ideje lenne felavatni.
Gondosan felhúztam
magamra egy fekete vékony harisnyát is a biztonság kedvéért, aztán jöhetett
maga a ruha. Kicsit bajlódtam a cipzárral, de végül azt is megoldottam, nagy
ügyesen. Visszarohantam a fürdőbe – és nem léptem bele egyetlenegy víztócsába
se, siker! – és a hajamon gondolkodtam el. A sütővas mellett döntöttem és
varázsoltam magamnak pár laza, hullámos fürtöt. Úgy voltam vele, hogy az
egészet megcsinálom olyanra, de az idő nagyon gyorsan telt, így azt, amit
felfogtam, hogy megkönnyítsem a göndörítést, úgy is hagytam, csak a gumit
cseréltem ki, és rendezettebbé tettem a copfot. Még feldobtam magamra egy –
pontosabban kettő – füstös sminket, befújtam magamat a parfümömmel, és már el
is készültem.
- Megvagyok – jöttem le
a lépcsőn.
- Gyönyörű vagy,
Szerelmem – bókolt Zayn. Kicsit elpirultam, úgy mentem az előszobába felhúzni a
magas sarkúm. Mikor megtettem, belenéztem az ottani tükörbe. Megvoltam magammal
elégedve.
- Mehetünk? – kérdezte
Zayn.
- Mehetünk.
* * * * *
Beléptünk egy
étterembe, ahol még életemben nem jártam. Varázslatos volt a hely. Halkan szólt
egy kis zene – nem, nem a mai slágerek –, virágok voltak az asztalokon, a falak
bézs színt kaptak. A pincérek öltönyben szambáztak ide-oda hol a rendeléssel,
hol a számlával. Mennyei illatok érződtek minden felől. Fából készültek az
asztalok és a székek. Nagyon romantikus volt az összkép. Cseppet leeshetett az
állam.
- Tetszik? – nézett
körül Szerelmem. Csak bólintani tudtam, még mindig varázs alatt álltam.
- Zayn, ez valami
elképesztő. Hogy-hogy idejöttünk? – érdeklődtem.
- Régen sokszor
fordultam meg itt. Sokat változott azóta. Részben azért is választottam ezt a
helyet, hogy megnézzem, mennyit is.
- És még miért?
- Talán azért, hogy
lenyűgözzelek téged – azzal összefűzte ujjainkat és maga után húzva keresett
egy dolgozót, aki megmutatta az asztalunkat. Szerelmem illedelmesen kihúzta
nekem a széket, majd ő is leült.
- Sikerült – kérdő
tekintete miatt kiegészítettem. – Sikerült lenyűgöznöd. Odáig vagyok ezért itt
mind.
- Akkor jó.
Egy pincér jött oda
hozzánk, s tett le elénk egy-egy pezsgőt és egy étlapot. Aztán már ment is
vissza. Koccintásra emeltük a poharainkat.
- Ránk – indokolta meg
Szerelmem.
- Ránk.
Siess a kövi résszel mert nagyon várom. Egy kicsit fura.Harry Perrie kapcsolat mármint hogy tesók de ez csak a történetben szerepel.
VálaszTörlésSzia:)
TörlésKedd. Addig kibírod ugye? Mert nem tudom, mit tennék, ha miattam lenne veled valami:) :D
Amúgy, szerintem én vagyok a furcsa. Kicsit régebben, mikor még csak 1-2 számot hallottam mindkét bandától és a nevükre is alighogy emlékeztem, akkor azt hittem, hogy Perrie és Harry igazából is testvérek. Nem tudom miért:D Na, mindegy.
Köszönöm, hogy írtál, sokat jelentett nekem.
Puszi,
Elena
Imádom!
VálaszTörlésOlyan cukik!!!! Na, és Harry! Siess, mert nem tudom mi lesz velem!
<3
TörlésSzia! Ne haragudj,hogy csak most írok,nagyon sajnálom! Remélem nem haragszol nagyon... :/ Mindegy... A lényeg,hogy a rész(ek) fantasztikusok voltak,mint mindig,bár én nekem tetszene,ha kifejtenéd jobban a 'huncut' részeket is... :D Remélem hamarosan hozod a következőt,sok sikert a sulihoz meg úgy mindenhez ;)
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésUgye nem gondoltad komolyan, hogy én ezért haragudnék? :)
Köszönöm a szép szavakat, hihetetlenül jól estek:') A 'huncut' részekről pedig... ühm, bocsi, de nem lesznek. :D Remélem, ez azért nem tántorít el attól, hogy tovább olvass:)
Sok-sok-sok puszi,
Elena