9. rész: Legyek csaj?

Kedves Olvasók!

Megérkeztem! Nagyon tetszett az erdei iskola, bár ha nem lett volna az a sok tanulás... Áhh, álmodik a nyomor Tegnapelőtt még tábortüzet is csináltunk - vagyis nem mi, hanem Misi, a fiatal gondnok. A barátnőimmel énekeltük a You & I-t, meg a Litle Things-et is♥ De úgy az osztállyal közösen csak népdalokat XD 

Ja, még annyi, hogy ti ezt hallottátok már? Nem? Akkor nagyon gyorsan kattintsatok rá, Perrienek eszméletlenül jól áll ez a dal, és a hangja is csodálatos - mint mindig.

KELLEMES OLVASÁST KÍVÁNOK,

Elena O'Connor   

VOLTAM, VAGYOK, LESZEK.

PERRIE

Anyu terhes.  Ezzel nincs is semmi gond. Nagyon is jó lehet egy apró csöppséget a szíved alatt hordani. Én csak anyát féltem. Ilyen idős korba ez azért nem teljesen normális.  Ettől függetlenül hamar észhez tértem és boldogság váltotta föl az aggodalmam. Lesz még egy kistesóm! Sűrűn elnézést kértem, amiért úgy reagáltam le a helyzetet, ahogy, bár anyu nem rám összpontosított most. Alexander arckifejezését leste. Ami elég fura volt. Először teljesen lesápadt a hír hallatán, aztán ahogy visszatért rá a nyugodt kifejezés, azzal együtt egy hatalmas vigyor is. Fölkapta anyát és megpörgette a levegőben. Hihetetlenül édesek együtt!

Szerelmem elé léptem és a hátamat a mellkasának döntöttem. Átölelt a derekamnál és így néztük a szerelmespárt. Ahogy elnéztem, hogy örülnek, felötlött bennem a kérdés, vajon mi is ilyenek vagyunk Zaynnel, amikor megfeledkezünk a külvilágról? Magamba bólintottam egyet, hogy valószínűleg igen.

- Mit szólsz? – suttogta a fülembe Szerelmem.

- Örülök – mosolyogtam rá. Bár kissé kényelmetlen volt a kicsavarodott nyak helyzet, amikor Zayn megajándékozott egy lágy csókkal, eldöntöttem, hogy nem számít.

- Amúgy, miről volt szó? Ti mit pletykáltatok az előbb? – utaltam arra, hogy pár perce még a tévé előtt beszélgetek, feltevőlegesen nem arról, hogy hogyan jöttek össze.

- Erről-arról. Miért kérded? – titkolódzott.

- Érdekel. Nem szabad tudnom? – biggyesztettem le a számat. Nevetve rázta a fejét, miszerint nem, nem szabad.

Magára hagytuk Alexanderéket, és elvonultunk a nappaliba. Zayn leült a fotelbe és mikor a karfára akartam ülni, inkább az ölébe vont. Akaratlanul is felkuncogtam, amikor a nyakamat halmozta el nedves csókokkal. Kezei tiltott helyre vándoroltak, már a pólómat cincálta le volna, de ekkor észbe kaptam és intettem a fejemmel, hogy ne az anyukám és az új barátja jelenlétében teperjen le, ha lehet. Majd később.

- Kincsem, Bogaram, Virágszálam, Édes Maki Majmom, annyira gonosz vagy! – nézett rám lemondóan. Felnevettem azon, hány becenevet akasztott rám, egyetlen mondatban.

- Te meg, Életem, ne legyél ennyire pasi. El van intézve.

- Azt akarod mondani, hogy legyek csaj? – háborodott föl. Vigyorogva bólintottam, amire vékony hangon, sok „há!”-val megfűszerezve, elkezdett papolni arról, mekkora leárazást látott a körömlakk osztályon, nem is beszélve arról, milyen „kircsi” neon színek voltak. Annyira vicces volt ez az egész, főleg, hogy vadul gesztikulált hozzá, hogy hangosan nevettem rajta. Mikor már nem bírtam azt hallgatni, mennyire volt „überszupcsi” ezt megpillantani, mármint a leértékelést, gyengéden, még mindig roskadozva a nevetéstől, ráütöttem a mellkasára, amiből szerencsére értette a célzást és elhallgatott.

Megtalált minket a párocska is, így társaságunk lett megint, ezért már csak visszafogottabban húztuk a másik agyát.

- Tudod, mi esne nekem most nagyon jól, Kicsim? – nézett rám Zayn.

- Én? – rebegtettem a szempilláimat. Halkan hallottam, ahogy anyuék visszafogottan felkacagtak, minket nézve. Mi járhat az eszükbe? Azok a szép évek, amikor még fiatalok voltunk..!, esetleg bezzeg az én időmben nem volt olyan, hogy az asszony szemtelenkedett volna az urával!

- Hmm – adott a számra egy futó csókot. – Igazából én egy doboz sörre céloztam…

- De rám gondoltál – viaskodtam.

- Igazad van – duruzsolta a fülembe, amit csak én hallottam. Megadóan felálltam, és elindultam a hűtő irányába, hogy vigyek két doboz sört. Anyu és az én „gazdámnak” – feminista elv, mi?

- Itt van – nyomtam a kezébe először Alexandernek, aztán visszaültem Szerelmem ölébe, felbontottam az ő italát, ittam belőle egy kortyot és nagy kedvesen ráleheltem a büdös sörszagot, közben átadtam neki a dobozt. – Jut eszembe, Anyu, te kérsz valamit? 

- Nem, köszönöm – somolygott. Megvontam a vállamat és a figyelmemet a tévének szenteltem. Nem igaz, hogy akárhányszor bekapcsolom a készüléket, a hülye foci megy szinte mindenhol. Néha én is megnézem, de csak, akkor, ha vannak helyes fiúk – mint például a kedvencem, James Roudriguez. Persze most sehol nem volt egyetlenegy jó srác se! Nem azért mondom, az én Zaynym mindenkit leköröz, csak néha jó másokat is látni.

Hogy bebizonyítsam, mennyire imádom nézni, a tekintetem átvándorolt Zaynre. Először az arcának szemléltem meg minden vonását, aztán a szemét vizsgáltam meg jobban. Annyira elkalandoztam ez után gyönyörűen ívelt ajkain, hogy észre sem vettem, az enyéimhez közelítenek. Csak egy gyors – viszont finom! – csókot kaptam, de rögtön éreztem, hogy elpirultam. Aztán áttértem a hasára… ami kicsit kilátszódott a póló alól. Majdnem szívrohamot kaptam, amikor felugrott és azt kiáltotta, „gól!” – csak annak köszönheti a drága, hogy nem szidtam meg, hogy az által, hogy megmozdult, a póló még többet mutatott gyönyörű szépen kidolgozott hasizmából.

Nyilván észrevette, hogy bámulom, ezért kérdezte az alábbit.

- Tetszik a látvány, Édes?

- Ühüm – bújtam hozzá közelebb és adtam egy puszit a szája szélére.

- Perrie, megmutatnád a szobánkat? – hallottam meg Alexander hangját. – Fölvinném a csomagokat.

- Persze, mindjárt – egyeztem bele rögtön. – Szerintem lefekszem – fordultam Zayn felé.

- Mindjárt megyek utánad – húzott magához egy „nemsokára találkozunk csók” erejéig.

Félig elfordultam ugyan, de a szemem sarkából láttam, hogy Zayn hálásan tekint Alexanderre, ő pedig halványan bólint egyet. Ez most mi is volt? Ekkora ügyet akarnak abból csinálni, hogy… miből is? Ahh, mindegy. Lehet, hogy ez csak egy pasi-szokás, én meg ekkora feneket kerítek neki.

Odaléptem anyuhoz és egy hatalmas jó éjt-puszit nyomtam az arcára, aztán mosolyogva megsimogattam az egyelőre lapos hasát.

- Ha már itt vagyunk, akkor gyorsan körbe is vezetlek – vetettem fel Alexandernek, amikor felértünk a lépcsőn. – Ez a mi szobánk, ez itt egy kisebb játékszoba, az ott belül meg négy ágy a fiúknak, ha úgy döntenének, nálunk csöveznek, akarom mondani, alszanak. Ez pedig a valódi vendégszoba – mutattam végig a folyosón.

- Nagyon szép lakásotok van. Már lent is meg akartam említeni, csak kiment a fejemből – magyarázott. – Amúgy meg, elnézést, ha nem tartozik rám, akkor nem kell válaszolnod, de kik azok a „fiúk”?

Gyorsan letöröltem a „ezt nem mondod komolyan?!” arckifejezésemet, elvégre igaza van, nem hiszem, hogy ő mai számokat hallgat. Ha meg nem sértem…

- Semmi baj. Zayn bandatagjairól van szó. Talán hallott már róluk. Ők a One Direction – meséltem.

- Ohh, elnézést. Biztos hallanom kellett volna róluk már. Azt viszont tudom, hogy te énekelsz. Vagyis, te is énekelsz. Anyukád rengeteget mesélt rólad. Nagyon büszke rád – tette le a bőröndöket.

- Itt van a fürdőszoba – nyitottam be. – Itt pedig egy gardrób. Mondjuk, nem hiszem, hogy ki fogtok pakolni. De végül is, nekem mindegy. Jó éjszakát – bátorkodtam oda hozzá és öleltem meg.

Átmentem a mi szobánkba, és egy törölköző, meg a hálóingem – avagy Zayn pólója – társaságában a fürdőbe vonultam. Beálltam a tus alá és sokáig folyattam magamra a vizet. A jó forró vizet – pedig nem kéne, legalábbis, ha nem tervezek szívbeteg lenni, akkor nem. Elzártam a csapot és kiszálltam. Megtörölköztem és belebújtam Szerelmem felsőjébe és egy bugyiba. A tükör elé mentem és a fogkefémet vettem elő. Két percig sikáltam – kivétel nélkül mindig betartom ezt az aranyszabályt! – a fogsoromat, aztán öblítettem. Megfogtam egy kis vattapamacsot és letöröltem a szemem környékéről a sminket, amitől, a tusolásnak köszönhetően, úgy néztem ki, mint egy panda. Marha jó!

A „pandátlanításom” után kibontottam a hajamat, kifésültem, aztán már csak a radiátorra tettem a törölközőmet és készen is lettem. Pont, amikor leoltottam a lámpát a fürdőszobában, akkor lépett be Szerelmem egy hatalmas vigyorral az arcán.

- Mi ez a nagy boldogság? – léptem elé és loptam magamnak egy csókot.

- Csak örülök… neked!

- Akkor jól van – sóhajtottam fel megadóan. Nagyon gyanús nekem ez az alak, de túlfáradt vagyok ahhoz, hogy kiderítsem, miért. Inkább bedőltem az ágyba és megvártam, míg Zayn megtisztálkodik.

Negyed óra múlva már mellettem feküdt és édes szavakat suttogott a fülembe. Nem tudom, honnan ez a jó kedv, de amíg Zayn boldog tőle, addig én is.

- Nem bírom tovább – nyögtem fel. – Bealszok.

Kijelentésemre Szerelmem halkan felnevetett, aztán jó éjszakát kívánt. Ezek után nem tudom, mi történt, mivel elnyomott az álom…

* * * * *

Nem kelek föl könnyen, de tényleg. Felőlem akár kitörhetne a harmadik világháború, akkor is nyugisan aludnék tovább. Éppen ezért elég nagy vihar lehetett odakint, mivel felriadtam. És az is volt. Villámlott, dörgött az ég, szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna. Szörnyen ijesztő volt. Így biztosan nem tudtam volna visszaaludni.

- Zayn – rázogattam a vállát. Párszor megismételtem a műveletet, szerencsémre a hatodik próbálkozásom sikerrel is járt.

- Mi a baj? – morogta csukott szemekkel.

- Védj meg – kérleltem. Egy egyszerű mozdulattal magához rántott, aztán a fejünk fölé húzta a takarót. Végre kinyitotta a szemeit és amint meglátott, ahogy vacogok, és rémült képet vágok jó ízűen felnevetett. Kösz.

- Kincsem, Bogaram, Virágszálam, Édes Maki Majmom! Aludjunk – javasolta.

- Na, nem. Nem fogsz magamra hagyni. Képes volnál aludni, amíg elvisznek engem a zsákos manók? – nyavalyogtam.

- Zsákos manók? – gúnyolódott.

- Igen. Azok szoktak jönni egy nagy zsákkal és abba mindenki belefér. Azokhoz mennek, akik egyedül vannak – fejtettem ki. – Ugye te sem szeretnéd, ha elvinnének engem? Ahh, hülye kérdés! Még szép, hogy nem. Hiszen hol lennél te most nélkülem?

Fejét csóválva, amolyan „mibe keveredtem?!” arcot vágva hunyta le pilláit és ásított egyet.

- Jó éj… – kezdte volna el, azonban én közbe szóltam.

- Ne csináld már! Ne légy goni!

- Milyen goni? Egyáltalán mit jelent az? – értetlenkedett. Nem baj, legalább addig is fönt van velem – gondoltam.

- Hát goni. Vagy gonosz. Én így mondom. Goni. Az vagy te – mutattam rá.

- Ne fárassz, Virágszálam, kérlek, én álmos vagyok – fogta meg a kezem. Felvonta a szájáig, adott a tenyerembe egy nedves csókot, majd áttért a nyakamra.

Felsóhajtottam, olyan jól esett kényeztetése. Néha jobban megszívta a bőröm, holnap biztosan nyoma is lesz, de ez engem ekkor pont nem érdekelt. Úgy voltam vele, hogy ez az egész csak egy kis játszadozás, de mikor Szerelmem belemarkolt a fenekembe… Ez a véleményem megváltozott…

* * * * *

Reggel nem hazudtoltam meg önmagamat, ahogy Zayn se. Tizenkettő órakor ébredtünk, de valahogy egyikünknek sem akaródzott kiszállni. Inkább beszélgettünk az élet nagy dolgairól, birizgáltuk egymás haját, csókolóztunk… szóval ilyenek. Ez véleményem szerint ezerszer jobb, mint lent lenni és mondjuk, ne adj Isten, pakolászni magam, esetleg más után.

Viszont mikor már jócskán elmúlt negyed kettő, erőt vettünk magunkon és lementünk. Anyuék! Róluk teljesen elfeledkeztem. Mi van, ha hallották azt?! Akkor én legszívesebben most azonban elsüllyednék szégyenemben. Nem anya miatt, az ő számára gondolom nyilvánvaló, hogy csináljuk. Azt nem akartam, hogy Alexander ribancnak könyveljen el. Meg hát amúgy is! Én sem szívesen hallgatnám, ahogy mások szeretkeznek. Az olyan… nem is tudom. Szóval lényeg a lényeg. Nagyon remélem, hogy nem hallották.

- Jó reggelt – köszönt legelőször Zayn, aztán én is, utánam pedig anyuék, nekünk.

- Csináltál reggelit? – csodálkoztam el, mivel az asztalon minden ki volt téve.

-  Igen. De csak azért, mert mi már hétkor fönt voltunk. Már nem azért, de te vagy a házigazda, kislányom.

- Angyal vagy – hagytam figyelmen kívül az indoklást és, magam után húzva Szerelmemet, leültem az egyik székre.

Kivettem két kiflit, mivel tudtam, Zayn az egyiket úgyis elcseni valahogyan. Miután megkentem őket, a biztonság kedvéért, Szerelmemre néztem. Hevesen bólogatott és már kapta is ki a kezemből az enni valót. Mint aki három napja nem evett, úgy csinál..!

- Köszönöm szépen, Virágszálam. Igazán finom volt – kaptam tőle egy puszit a számra.

- Nem fogsz tudni jól emészteni – céloztam arra, hogy míg én egy felet, addig ő egy egész kiflit betömött. Csak megvonta a vállát, nem nagyon érdekelhette a dolog.

- Mi elmegyünk Harryhez, kincsem. Estefelé találkozunk – szólt anya már az ajtóból. Észre sem vettem, hogy készülődnek.

- Sziasztok – köszönt el Alexander, aztán már kint is voltak a házból. Odasiettem az ajtóhoz és bezártam azt, mivel anyuéknak nincsen kulcsuk.

- Mit terveztél mára, Életem? – ölelt át hátulról Szerelmem. Nem számítottam rá, így csöppet összerezzentem, amikor hozzámért.

- Igazából semmit. De most megyek, felöltözök, nem tartasz velem? – invitáltam.

- Szíves örömest! – villantott egy perverz vigyort.

– Arra gondoltam, hogy mindketten magunkra kapunk valami ruhát – lomboztam le. Elindultam fölfelé a lépcsőn, hallottam, hogy valaki jött utánam. És ez a bizonyos valaki minden bizonnyal Zayn volt.

- Mit vegyek föl szerinted? – pillantottam rá kérdőn.

- Mondanám, hogy valami csinosat, de te mindig az vagy – bókolt. – Mit szólnál ahhoz, ha ellófrálnánk a külvárosban, aztán pedig beülnénk valahova megebédelni?

- Nagyon örülnék neki – mosolyodtam el. – Szóval, szerinted ezek megfelelnek?

- Igen. Tökéletesen megfelelnek.

Még mindketten fogat mostunk, én kisminkeltem magamat, megcsináltuk a hajunkat, aztán pedig lementünk a földszintre. Előkaptam egy, a szerelésemhez passzoló táskát és beletettem a telefonomat, pénztárcámat és más, nélkülözhetetlen dolgokat. Vetettem egy gyors pillantást magamra a tükörben, aztán felvettem egy lapos talpút. Ezek után pedig végre elindultunk.